Amikor rálépünk a változás útjára, lelkesedéssel vetjük magunkat bele. Én is így tettem 2017 november elején. Tudtam, hogyha azt szeretném, hogy változzon a világom, amiben élek, nekem magamnak szükséges a változássá válnom... Új szokásokat szükséges kialakítanom, új viselkedés attitűdöket szükséges magamévá tenni, a régieket pedig elhagyni. Persze ez nem azt jelenti, hogy mindent: számomra ez azt jelentette, hogy figyelni, tanulmányozni kezdtem azokat, akik már úgy éltek, ahogy én is szeretnék. Könyveket olvastam róluk, a szokásaikról, a napi rutinjaikról. Megértettem, hogy bármennyi kifogást gyűjthetek, az Univerzumnak tökéletesen mind-egy, én hogyan gondolkodok és érzek. Ő csupán az általam kibocsátott frekvenciákra ...

Nagyjából egy évvel ezelőtt született meg a lelkemben, hogy valami más minőséget szeretnék élni. Olyan életet szeretnék, ahol nem csupán dolgozok és dolgozok, majd fáradtan összerogyok este, hanem ahol élvezem is a létet, amit a Földön éppen élek. Sokszor elfelejtjük az emberi élet szépségeit, megfeledkezünk arról, hogy mi választottuk azt, hogy embereknek születtünk, mert fejlődni, tapasztalni és legfőképpen játszani szerttünk volna.
Amikor a játékosság kerül elő, mindig a gyererkkoromra gondolok: nagyon sokáig babáztam, de tényleg - már rám szóltak a felnőttek, hogy ilyen nagy lánynak nem illik már babázni...
És tényleg "anyukásat" játszottam, reggeltől estig, amikor suliba mentem, mintha dolgozni mentem volna, és amikor ...

Minden úgy kezdődött, hogy változásokat szerettem volna az életembe... így hát elővettem az én kis “könyvmoly” énemet, és bújtam, és bújtam a könyveket. Gondoltam, ott majd jól megmondják nekem a tutit. Így is lett. Viszont mindegyik “okostojás” azt mondta, hogy először én változzak... brrrr...  Hát ki a manónak van kedve másképpen csinálni a napi rutint, és más szokásokat kialakítani?!
De hát megmondták, ez a kulcs. Végülis azt nem mondhatom, hogy nem tudom, mi a teendő...
-Igen, igen, de nekem ott van a két gyerek...
-Meg a kutya...
-Ja és két macska...
-Jajajajajaj- hát én nem érek rá...
Mire is? - Magamra? Nincs időm magamra?
Akkor, hogy szeretném élvezni Dolce Vitában az életet, ha magamat sincs időm kényeztetni???
...

Évekkel ezelőtt tört utat magának a spiritulitás az életemben. Szívből hálás vagyok az elmúlt évekért, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy "nem kell dolgoznom", mert a munkám a hobbim. Confusius mondta: "Válassz olyan foglalkozást, amit szeretsz, és soha többé nem kell dolgoznod." Ám, "a hobbim a munkám" életmódnak az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag minden nap, hétköznap és hétvégén is dolgoztam, reggeltől estig, a gyerekeimet elláttam, és aludtam... Mert hát ez nem munka, hobbi, tehát amíg össze nem esek a fáradtságól, addig csinálhatom. Hiszen ez kikapcsolódás...
Valahogy kivonódott az "én" az egyenletből. Na, persze erre is megvolt a magyarázatom, miszerint csupán az egóm hisztizik, mert az "én"-t állítólag ...

Mi a ReCode? Új tudatosság... együttműködés... új gondolkodás... közösségélmény...
Az újgenerációs életszemlélet...

Mit csinál konkrétan az, aki ReCoder?
ReCode közösségi eseményeken vesz részt, képzéseken vesz részt. A tudását cselekvésre váltja.

Fókuszban az újnak a bevonzása:
Az elmúlt évek a múltból hozott működési mechanizmusaink átalakításáról szóltak - oldottunk, tisztítottunk, elengedtünk...
2017-ben, az új ciklusban, azonban változott az irány, és amíg a figyelem eddig a múltra irányult, addig 2017-ben itt az idő, hogy az újra fókuszáljunk.
A múltból hozott energiák oldásával nem az a feladatunk, hogy igazolásokat találjunk arra, hogy most miért működünk úgy ahogy... - hanem hogyha nem tetszik az, ami van, akkor átalakítsuk azt...

A jelenünk a múltunk következménye!

Nem tudunk úgy jelen lenni, ha a múltból hozott energiamintákat és energialenyomatokat nem alakítjuk át!

Azonban van egy pont, ahol ez megtörténik:

Itt egyébként elkezdjük unni az egész ...

Mindannyiunknak megvan a maga története. Mindenki jön valahonnan, egy storyból... és most olyan csodák vesznek körbe bennünket, amikor bárki átírhatja a történetét, a sorsát...
Ám Te magad vagy az, aki ezt megteheti...
Bennük van azaz erő, ami képessé tesz: felébreszthetjük a képességeinket, hogy olyan életet teremthessünk magunknak, amire vágyunk. Mi teremtünk a gondolatainkkal, az érzéseinkkel...
Így képessé válunk a legbelső gondolataink megismerésére, aztán képessé válun k a gondolataink és az érzéseink uralására
Társteremtővé teremtettünk: társak vagyunk, az együtt energiájában létezünk.
Képessé válhatunk a saját új történeteink megteremtésére!
És ez lenne a lényeg: új, de saját !! történetek teremtése